Amit a Fröccsről tudni akarsz

Egy mondás szerint, aki a borba vizet tölt az egyéb galádságokra is képes. Ennek ellenére kis hazánkban komoly hagyománya van a fröccsözésnek. Dédszüleink a nyári hőség idején még vermelt jéggel hűtött spriccert ittak. A millennium után az előző századfordulón kezdődött a divatja a fröccsnek ivásban és a vendéglátóhelyi kínálatban egyaránt. A köznyelv és az irodalmi művek is hamar megkedvelték a „fröccs”, „fröccsözni” szót, amely Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Bródy Sándor és Hunyady Sándor számtalan művében gyakorta fordul elő. Fokozatosan szokta meg a szót és az italt a nagyközönség.
A németből átvett „spritzer”, illetve a „fröccs” szódavízzel hígított bor. Vannak azonban másfajta fröccsök is. A máig népszerű Gundel vendéglő most is látható épülete teljes szépségében több mint száz éve készült el, de már a tizenkilencedik század hetvenes éveitől volt a helyén egy híres vendéglő, amelyet Wampeticsnek hívtak. Divat volt betérni oda. Az irodalmi, politikai, és művészvilágból jeles asztaltársaságok tartották benne rendszeres találkozóikat. Az egyik törzsasztalnál Rippl-Rónai József, Móricz Zsigmond, a híres konferanszié Nagy Endre és barátaik társaságában született meg Újházy Ede nevezetes és máig kínált levese, amely eredetileg kakasból készült. Ugyanennél az asztalnál ittak először úgynevezett „újházy fröccsöt”. A híres színész szódavíz helyett a népszerű vendéglő kitűnő kovászos uborkájának levével hígította a bort. Tisztelői, utánzói gyorsan elterjesztették fővárosszerte. A szakemberek véleménye szerint jóval nagyobb mennyiségű bort lehetett így meginni következmények nélkül, mint a szódavízzel kevertből.
A múlt század elején a szegedi művész asztaltársaságok hozták divatba, és máig fogyasztjuk a vörösbort pezsgővel, más néven Kass-, vagy Tisza-fröccsöt. Előbbi a neves szegedi vendéglátós családnevet őrzi, akinek Tisza szállójában lett népszerű a nevezetes ital. Tersánszky Józsi Jenő írja a „Nagy árnyakról bizalmasan” című könyvében, hogy Debrecenben Tóth Árpáddal a „Bonbonier” éjszakai szórakozóhelyen „pezsgős fröccsöt” ittak. Egy másik fajta fröccsöt ugyancsak a századfordulón kínáltak először. Mindmáig ismert, de sokféle neve van. Bálóné Ráday utcai vendéglőjében hétfőnként találkozott az úgynevezett „kagál asztaltársaság”. A Borsszemjankó vicclap szerkesztői és barátaik vacsoráztak akkor. Az egyikük a savanyú alföldi borból készült fröccsöt jó evőkanálnyi málnaszörppel javította föl.
A vendéglátás megszámlálhatatlanul sok tréfás nevű fröccsöt kínál azóta is, például a „fordított”, amely másként „hosszúlépés”, 2dl szóda és 1 dl bor keveréke. A „fütty” volt a kisfröccs, vagy „rövidlépés” 1dl bor 1dl szóda - mert egy füttyre ihatta meg a szomjazó. A nagyfröccs 2dl bor 1dl szóda tréfás neve „hajtás”, vagy „húzós” - egy hajtásra, húzásra lehetett a gallér mögé küldeni. A „mafla” fél liter bor és ugyanannyi szódavíz keveréke. A „házmester” 3dl bor és 2dl szódavízből áll. Fordítottja a „viceházmester”. A „háziúr”, vagy „felénk bivalykorty” 4dl bor és 1dl szóda, amit néhány helyen „nagy házmesternek” hívtak, a „lakófröccs”, avagy „kisházmester” pedig, 1dl borhoz 4dl szóda. Érdekesség a „Krúdy fröccs” a nagy író kedvence. Aránya szokatlan, 9dl borhoz 1dlszódavízet kell önteni. Az író szerint, ilyen arányban a víz megnevetteti a bort. „Csattos” volt a kristályvizes üvegnyi, 1l bor és fél l szódavíz keveréke, lámpás pedig, a másfél liter borba öntött fél liter szóda.
Napjainkban is születnek érdekes nevű, és hasonlóan érdekes összetételű fröccsök. Például a „góré-fröccs”. Egy kispohár borhoz csak annyi szóda amennyi még a pohárban elfér. A „sóher fröccsnél” 9dl szódához 1dl bort kell adni ízesítőnek. A „kisvadász” 1dl vörösbor és 1dl cola, a „nagyvadász” pedig, 2dl vörösbor és 1dl cola keveréke. A „matrózfröccsnek” semmi köze a borhoz. Ha valaki ilyet kér, akkor egy korsó sörhöz fél deci rumot szervíroz a pincér, már ha ismeri a kifejezést. A „postásfröccshöz” sem kell bor. Ez, dupla kávé rummal. És van még egy, Krúdy által is emlegetett és Ruffy Péter írásaiból elhíresített, a „színészfröccs”. Ahogyan ők írták igen szegény ital: tisztavíz szódával, és az is langyosan.
A végén álljon itt egy kedves történet a hatvanas évekből: A falusi kocsmába ellenőr érkezik a központból. Az ártáblán látja, ki van írva szép szálkás betűkkel: Nagy röccs 3,20. Két cc-vel ahogy illik. Kolléga úr ezzel a felirattal valami nem stimmel -így az ellenőr. Kocsmárosunk hosszasan nézi a feliratot, majd megvilágosodik és így szól. Igaza van ellenőr elvtárs! És letörli az egyik C-t…

(Forrás: Barta László - Törzsasztal.com)