A legenda szerint egy etióp juhász megfigyelte, hogy az állatok egész éjszaka ébren maradnak, ha napközben egy bokor vörös bogyóit eszegetik. Tapasztalatairól beszámolt a közelben lakó szerzeteseknek, akik a bogyóból keserű italt főztek, és a hosszú imádságok alatt ezzel tartották magukat ébren. A történet egy másik változata, amely 1400 körül keletkezett, jemeni pásztorról és kecskékről szól. De arról is tudomásunk van, hogy 1000 körül Avicenna már gyógyszerként használta a kávét. Egy titokzatos, fekete, keserű, élénkítő hatású ital a sokkal régebbi arab mondákban is szerepel. Az sem kizárt, hogy a kávét eleinte nem itták, hanem ették. Az ugandaiak, ha hosszú útra keltek, állítólag szárított kávészemeket rágtak (úgy gondolták, hogy ettől erőre kapnak), az abesszínok pedig egyszerűen azért rágták a kávét, mert szerették.

Ha a feketekávé eredete homályba vész is, a különböző források abban megegyeznek, hogy a kávécserje egy etióp tartományból, Kaffából származik és innen terjedt el.

A XVI-XVII. században a Balkán és Észak-Afrika felé terjeszkedő török birodalom magával vitte a kávézás szokását. Velencében is hamarosan megjelent a kávé. Francesco Morosini, a Velencei Köztársaság követe, 1582-es konstantinápolyi jelentésében megemlíti, hogy Keleten számos olyan üzlet van, ahol az emberek naponta többször találkoznak egymással egy forró, sötét ital mellett. Az 1600-as évek első felében megnyílt az első velencei kávéház, és az olasz ízlésre átformált kávézók gyorsan szaporodtak az itáliai városokban. A fanatikus hívők ezúttal VIII. Kelemen pápát próbálták rávenni arra, hogy tiltsa be "az ördögi italt". VIII. Kelemen - a legenda szerint - megkóstolta a kávét, és úgy vélte, kár lenne, ha csak a hitetlenek fogyasztanák.

Az első párizsi kávéházat 1672-ben nyitotta meg egy örmény kereskedő, de nem aratott sikert. Később más örmény és perzsa vállalkozók is kísérleteztek - eredménytelenül. Valószínűleg nem ismerték a francia szokásokat. Nemsokára ugyanis franciák rendeztek be elegáns, tágas helyiségeket, ahol kávét, teát, csokoládét, egyéb üdítőket kínáltak, s ide már szívesen eljöttek az írók és a társasági emberek. Ötven év múlva több mint háromszáz kávézó volt Párizsban, ám Dubois bíboros a régenskorban (1715-23) betiltotta a kávéházi csevegéseket, és később - 1789-ig - szigorú rendőri ellenőrzésnek vetették alá a kávéházakat.

Az első londoni kávéház néhány évvel megelőzte a párizsit. Az angol törvénykönyvek 1660-ban említik először a kávét; a kávéárusokra gallononként négy penny adót róttak ki. 1675-ben Károly király betiltotta a kávéházakat, amelyeket felforgató eszmék terjesztésével vádoltak, de a tilalmat néhány napon belül visszavonta.

Az európai piacokra többnyire Alexandria és Szmirna kikötőiből érkezett a kávé. Az ital növekvő népszerűsége és a nagy kikötői adók miatt azonban megpróbálták a kávét a gyarmatokon is meghonosítani. A hollandok az Indonéz-szigeteken, a franciák Martinique-on és az Antillákon, az angolok, spanyolok és portugálok Ázsia és Amerika trópusi vidékein létesítettek ültetvényeket. A két leggyakoribb faj, a Coffea arabica és a Coffea robusta, Afrikából került a világ különböző tájaira.