„Nem is úgy érzem magam, mint vendéglős, aki pénzért ételt és italt árul, hanem mint vendéglátó magyar házigazda, akinek házát megtisztelik vendégei látogatásukkal” – vallott egyszer így Gundel Károly. Gyönyörű ars poetica, egyszerű, becsületes, szerény, végtelenül család, hivatás és vendégszerető vendéglős volt. Neve úgy forrt össze Budapesttel, mint Zacher-é Béccsel, Kempinski-é Berlinnel, vagy Ritz-é Párizzsal. 1883. szeptember 23-án született Budapesten, édesapja Gundel János. A Budapesti Kereskedelmi Akadémián tanult, a vakáció hónapjait arra használta fel, hogy Németországban, Franciaországban, Svájcban és Ausztriában nyelveket tanuljon, valamint a szakmát tanulmányozza. Megismerkedett Sezar Ritz-el, a zseniális hoteljével, akinek munkássága mély benyomást tett az ifjú Gundelre. 23 évesen a Tátralomnici Nagyszálló igazgatóhelyettese, majd két év után igazgatója. Itt ismeri meg feleségét is. Családalapítása után 1910-től a budapesti Városligetben lévő Állatkerti Vendéglőt bérli, majd rövid ideig, 1920-25-ig a Royal Szálló éttermeit, 1927-től pedig a Gellért Szálló éttermeit bérli. Étlapjain a magyar és a francia konyha ételein kívül rendszeresen szerepelnek egyéni kreációi is. Ki ne ismerné például a Gundel-palacsintát. Élete hasonlított a korabeli vendéglősökéhez, reggel bevásárlás a vásárcsarnokban, aztán délelőtt személyzeti ügyek, délben és este a vendégekkel való foglalkozás, délután a szakirodalom tanulmányozása, szakkönyvek írása. Munkája mellett nagyon családszerető ember is volt. Gundel Károly 13 gyermeket nevelt fel, köztük ifjabb Gundel Károly, aki az 1939-es New York-i Világkiállítás Gundel Éttermének a vezetője volt, amely étteremről a New York Herald ezt írta: A Gundel Étterem többet tett Magyarország jóhíréért, mint egy hajórakomány turisztikai prospektus. Másik fia Gundel Ferenc, aki a Vendéglátóipari Főiskola alapítója és docense volt. Valamint a legifjabb gyermek Gundel Imre, aki a család krónikása lett, és a Vendéglátóipari Múzeum fő munkatársa volt. Rajtuk kívül számos Gundel leszármazott élt, és él még ma is, többek között Latinovits Zoltán, a színész király, Bujtor István, a sikeres színész és Frenrensz Károly, a rockzenész, valamit Gundel Takács Gábor, a népszerű tévés újságíró. A soros sajnos nem volt kegyes Gundel Károlyhoz, a háború vagyona javát elpusztította, majd üzleteit államosították. De élete alkonyán, betegen is büszke volt arra, hogy az Állatkerti Vendéglő homlokzatán meghagyták a nevét.

(Barta László )